Emeric Imre – Nebun de alb

A vers:

Sivárabb vagyok most mint mindig
Mióta gazdagabb vagyok tőled
Kiül a homlokomra a nap és a hold
A legrosszabb most és a legjobb
És nézd nincs ki segítsen rajtunk
A világ alig tartja magát
Múzsákkal teli fehér falo
Fekete őrültek keresik az utat
Sajnálja és borzadva szeretlek
Ami a tied az nekem jár
Mint egy őrült fehér aki rabul ejti
Örökre a fekete királynő
Sajnálva és borzadva szeretlek
Ami a tied az nekem jár
Mint egy őrült fehér aki rabul ejti
Örökre a fekete királynőt
Eszetlen állomásokon balesetek
Szomorú tehervonatok jönnek a nyár derekán
És én tele vagyok ovatlan ötletekkel
Hogyan közeledjél felém és rémülj meg
Körös körül képtelen kilátás
Törékeny gyerekek szülőket cipelnek
Megcsontosodott szürke mellü öregek a lejtőn
Száraz láthatáron sirályok érkeznek
Sajnálva és borzadva szeretlek
Ami a tied az nekem jár
Mint egy őrült fehér aki rabul ejti
Örökre a fekete királynőt
Sajnálva és borzadva szeretlek
Ami a tied az nekem jár
Mint egy őrült fehér aki rabul ejti
Örökre a fekete királynőt
Vágyom rád és keresem az arcod
A természet minden végletén
Ha tenyerembe homokot veszek
Érzek egy gyűrűt ami násztáncot jár
Időről időre hallak a csatákban
Az őr katonái neked tisztelegnek
gondokkal küzdő kedvesem te
Királynő nevű szláv vonásokka
Sajnálva és borzadva szeretlek
Ami a tied az nekem jár
Mint egy őrült fehér aki rabul ejti
Örökre a fekete királynőt
Sajnálva és borzadva szeretlek
Ami a tied az nekem jár
Mint egy őrült fehér aki rabul ejti
Örökre a fekete királynőt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük