Geanina Grigoraș (Mangalagiu)

A vers:

Nagyon felszabadult, vidám, örök optimista,
aki minket is optimistává tesz.
Arra tanít, hogy mindig mosolyogjunk,
hogy ne zárkózzunk be.
A tanárnő számomra egy mentor, egy igaz tanár,
ő vezetett rá arra, hogy mivel is akarok foglalkozni a jővőben: a kémiával.
A gyerekek kreativitásuk révén rávezetnek, hogy másképpen mondjunk el nagyon tudományos dolgokat,
és gyakran megváltoztatják a tanóra menetét, úgy, hogy olyan “száraz tényeket”,
mint a fémek reakciója a vízzel vagy a savakkal,
versek, énekek, játékok formájában tanuljuk meg,
úgy, ahogy az ő korukben ezt jobban be tudják fogadni.
A kémia révén nemzedékek között is alakulnak ki kötődések, szinte elpusztíthatatlanul:
vannak volt tanítványaim, akik most végzik az egyetemet, de annak idején olimiászokon vettek részt,
azokkal tartják a kapcsolatot, akik most mennek ezekre a tantárgyversenyekre.
Azok pedig, akik most vesznek részt az olimpiászon, a volt tanítványaimat keresik meg telefonon
a különböző problémák megoldására, tanácsot kérnek, beszélgetnek.
A volt diákok is még mindig tudják, mikor vannak a versenyek,
továbbra is tarják a kapcsolatot ezzel a világgal, és az utánuk következőkkel.
Bátorítják őket, sok sikert kívánnak nekik,
melletük állnak,
nagyon erős köztük a – talán kémiai – kötés.
Ennek örülök talán a legjobban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük