Tánc a templomban? – Andreas Troendle templomi tánca

A vers:

Hiperaktív voltam, szerettem táncolni, sokat jártam diszkókba,
de aztán felismertem, hogy valami nekem még hiányzik, a bensőm ott nem tud kapcsolódni a tánchoz.
Ismerem az 5Ritmus táncot és a templomban ez alapján szervezek templomi táncokat.
Sokáig teológusként dolgoztam és mostanában azzal kísérletezek, hogy hogyan lehet a templomot tánccal megtölteni.
Amikor templomba megyünk, akkor mindig csak csöndben vagyunk, ülünk, térdelünk…
…én már gyerekként is arról álmodoztam, hogy mozogjunk a templomban, sírjunk, nevessünk, éljük meg az érzelmeinket, mindazt, amitől emberiek vagyunk.
Így aztán olyan hellyé válik, aminek a szabadsághoz van köze.
Az egész egy meditáció, mozgásban. Olyan, mint egy hullám, mely puhán kezdődik,
erősebb kifejezésben folytatódik, és eléri a csúcsát a káoszban, ahol elengedjük az irányítást.
Ezután, könnyeden, játékosan folytatódik, majd nyugalomban ér véget.
Számomra a tánc az Istenne való kapcsolat egy formája, egyfajta ima.
Az ima nem más, mint Istenhez való beszéd, és ehhez felhasználom mindazokat a lehetőségeket, amivel embrként rendelkezem,
és ez nem csupán a szavam, hanem a kezem, lábam, szívem és egész testem.
Már kezdetekkor is sokminden történt itt, de mostanában rendszeres a hangos kiáltozás, sikítás, és néha eszembe jut, hogy vajon ez még belefér a keretbe?
És azt érzem, hogy igen, ez rendben van és különösen megérint ha olyanok jönnek, akik gyászolnak,
és képesek kifejezni itt az érzelmeiket a közösségben, képesek megengedni azokat saját maguknak.
És közben az önbizalmam is nőtt. Képes vagyok elfogadni a dühöt, kipróbálni, hogy az hogyan működik a testemben.
Megpróbálom a mindennapi életben egyre jobban kifejezni az érzelmeimet.
A halál kérdése lenyűgöző téma nekem. Egyre többet fedezek fel belőle magamnak.
A saját konkrét halálom bármikor bekövetkezhet, akár a következő pillanatban is. Az életem most történik épp és nem tudom az eltárolni későbbre.
És akkor felismerem, hogy nincs annál fontosabb, mint hogy élvezzük az adott pillanatot.
A testem egy ajándék, amit majd vissza kell adnom egyszer, és ezért most használom, igyekszem teljesen kihasználni minden lehetőségét.
És ez a halál üzenete: használd a tested mindarra, amire képes, hogy valóban élhess!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük