Amerikai ima – The american prayer- Hobo Blues Band

A vers:

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtettétek a menyország kulcsait?
Megszülettél-e már? És élsz-e?
Találjuk fel újra az Isteneket.
Minden korok összes mítoszát.
Üdvözöljétek a mély régi erdőkből jövő szimbólumokat.
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?
Nagyszerű, arany közösülések kellenek.
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak.
Anyák, halva a tengerben.
Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt
generálisok?
és hogy a lassú kövér admirálisok a fiatal
vértől obszcénok lesznek?
Tudod, hogy a Tv uralkodik rajtunk?
A Hold száraz, vérszopó állat.
Gerillabandák forgatják a számokat a szomszédos
zöld inda tömbben,
hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen,
akik csak halnak.
Ó, létezés nagy Teremtője!
Adj nekünk még egy órát, hogy tökéletesítsük
életünket!
És előadhassuk művészetünket.
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen
isteniek
és haldokolnak.
Élünk, meghalunk és a halállal még nincs vége.
Utazzunk tovább a rémálomba!
Kapaszkodjunk az életbe.
Szenvedélyünk kivirágzanak.
Kapaszkodjunk kétségbesett muffokba és farkakba.
A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolombusz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját,
és a halál mosolygott.
Összegyültünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hírdessük életörömünket.
És meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől.
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül, csak egy marad épen.
Táncolj és ments meg minket a szavak isteni
gúnyolódásával.
A zene, lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igaz király gyilkosai szabadon
kószálhatnak,
ezer varázsló támad az országba.
Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor!
Haldoklik a szőlő tőkén.
Bennnünk lakó gúnyolódás, adj nekünk még egy
órát a varázslatra!
Mi, a bíborkesztyű,
Mi, a seregély repülése és a bársony óra,
Mi, az arab élvezetek ivadékai,
Mi, a napkupola és az éjszaka.
Adj nekünk hitet, hogy higgyünk!
Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban gazdag világot
nekem és neked!
És selyempárnás házadban egy ágyat,
Egy helyet, és bölcsességet.
Zavaros határozat.
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának.
A régi jó napokban még hittünk,
és kis dolgokban még most is megkapjuk a
jóság dolgait.
És sportszerűtlen homlokát.
Felejts és engedj.
Tudtad, hogy a szabadság egy tankönyvben
lakozik?
Tudtad, hogy őrültek igazgatják börtönünket?
Börtönben a fehér, szabad, protestáns örvényben
Fejjel lefelé ülünk az unalom szélén.
És kinyúlunk a halálért egy gyertya végén.
Megpróbálunk valamit,
ami már régen ránk talált.
Jaj! Beteg vagyok a sok kétségtől!
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében.
A szolgáké a hatalom.
Kutya emberek és alattomos nőik húznak ócska
takarókat tengerészeinkre.
Beteg vagyok a savanyú pofáktól.
Bámulnak rám a Tv toronyból.
Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell
felváltaniuk most az elvetélt idegeneket a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek.
Arra várnak,
hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.
Tudod, milyen sápadtan és gonoszul izgatóan
jön majd a halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vittél.
A halál angyalokat csinál mindannyiunkból,
és szárnyakat ad nekünk ott
ahol olyan sima kellene hogy legyen a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz,
nincs többé jelmez,
az a másik birodalom messze a legjobbnak
látszik, mindaddig,
míg egy másik prédikáció fel nem tárja a
vérfertőzést,
és a természeti törvényeknek való léha
engedelmességet.
Nem megyek.
Inkább a barátok tora, mint az óriási család.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük