Leslie Ludy – Igazi Szépség (True Beauty)

A vers:

Igazi szépség egyedül a Jézus Krisztusnak teljesen alárendelt életből fakad.
Ahol önmagadnak meghaltál, az útból elálltál, hogy Ő váljon láthatóvá benned és rajtad keresztül.
Keresztelő János ezt mondta: Nekem kisebbé kell lennem, hogy Ő növekedhessen.
Ha az útban állunk, ha azokat a dolgokat hajhásszuk, amelyeket magunknak akarunk megszerezni,
ha azt az életet éljük, amelyet mi akarunk élni, akkor az Ő szépsége nem lesz láthatóvá bennünk és rajtunk.
És lehet olyan életünk, amely egy kicsit tisztábbnak, egy kicsit erkölcsösebbnek tűnik a körülöttünk élő lányok életénél.
De mégsem lesz meg bennünk az igaz Evangéliumi Élet lényege, amely azt jelenti, hogy élő áldozattá válunk a Királyunkért.
Már semmi sem a miénk abból, amink van.
Nincs saját időnk, nincs saját pénzünk, nincsenek saját javaink és saját terveink.
Mostantól minden Róla szól.
Nem pedig rólunk.
Ahogy keresztyén környezetben felnövünk, sokszor halljuk, hogy mennyire szépek vagyunk, mennyire sok értékünk van,
milyen becsesek vagyunk, mint nők, mivel egy olyan kultúrában élünk,
amely folyamatosan a bizonytalanság üzenetével ostromol.
Tehát ez az üzenet megállás nélkül és egyenesen az arcodba mondja, hogy te nem vagy eléggé jó,
te nem vagy eléggé szép, nem tökéletes az alakod stb.
És ugye a keresztyén közösség erre azt válaszolja neked, hogy nem nem, ez nem igaz, te szép és jó vagy, úgy ahogy vagy.
De ennek az üzenetnek pedig az a veszélye, hogy gyakran az önbecsülésünk növeli
és mi így próbáljuk aztán magunkba nézve megtalálni az értékességünk és szépségünk.
Mi már akkor értékesek voltunk Jézus Krisztusnak mielőtt Ő megváltott bennünket,
de igazából soha nem lesz igazi szépségünk addig, amíg Ő nem formál át bennünket belülről.
Annyi lányt látok, akiknek a szabadidejét mind Facebook, haverokkal való smsezés, filmnézés, TV bámulás,
fiúk zaklatása, kínlódás azon, hogy mit vegyenek fel, plázába rohangálás stb. teszi ki.
Pazaroljuk az életünk ilyen jelentéktelen dolgokon, amíg a világ másik felén keresztyének
szó szerint az életüket adják fel azért, mert megvallják Jézus Krisztust Uruknak.
Szóval, én figyelmeztetni szeretnélek benneteket, hogy annál amit magunk körül látunk,
és talán annál a fajta keresztyénségnél, amiben felnőttünk, Isten sokkal többre hív bennünket.
Krisztus azt mondta, hogy aki nem hagyja el mindenét, nem lehet az Ő tanítványa.
Ez nem csak azt jelenti, hogy elimádkozzuk a bűnös ember imádságát,
nem csak annak a megvallása, hogy Krisztus a mi bűneinkért is meghalt
és így abban a tudatban élhetünk, hogy minden szép és jó, úgyis a Mennybe jutunk.
Ez azt jelenti, hogy az életünk feladjuk.
Ez egy szövetség, amelyben Vele cserélünk.
Ez arról szól, hogy mindenünk elhagyjuk.
Amikor Elé jövünk, akkor rájövünk, hogy mi nem kapaszkodhatunk tovább az életünkbe.
Fel kell hogy vegyük a keresztünk és követnünk kell Őt.
Élő áldozatokká kell váljunk.
Engednünk kell, hogy Ővé legyen mindenünk.
Ez egy igaz és teljesesen alárendelt élet.
Azt is mondta, “Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.”
Ezek csupán csak szépen hangzó szavak, hogy felvesszük a keresztünk,
csak amolyan képzeletbeli dolgok számodra?
Nekem legalábbis sokáig azok voltak.
Nem igazán értettem mit is jelentettek a valóságban.
Úgy voltam vele, hogy hát igen, szép dolog felvenni a keresztet és követni Őt.
De mire is kér Ő bennünket?
Ő mindent odaadott.
Vajon mi odaadunk-e mindent Neki?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük