kép-dallam-vers 5-luis de gongora

A vers:

A nyíló rozmaringtő, Izabella ládd,
ma kék virágokat hajt, s holnapra mézet ád.
Féltékeny vagy, Te lány, egy boldog legényre hát,
mert követed, a vakra, mert téged meg se lát,
a hálátlanra, mert csak fölbosszant, a magát
elbízóra, ki nem kér bocsánatot, ha bánt.
Szárítsa föl reménység könnyeid záporát,
mert a féltés azoknak, kikben forró a vágy,
ma kék virágokat hajt, s holnapra mézet ád.
Hajnala önmagamnak, ki a nap hajnalát,
üdvöd jöttét az üdvtől káprázva éled át,
nézz derűsen, szemed ne hullassa harmatát,
mert mi hajnalhoz illik, a napsütésnek árt.
Mitől nem látsz te tisztán, oszlasd el a homályt;
mert látod, a szerelmes gyanakvás meg a vád
ma kék virágokat hajt, s holnapra mézet ád.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük