Rapülők – Szívzuhogás (HQ) (feliratot kapcsold be)

A vers:

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
(Petőfi: Szeptember végén)
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.
(Nagy László: Én fekszem itt)
Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy, ki küld és hívogat,
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat.
(Kosztolányi: Énekek éneke)
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
(Juhász Gyula: Szerelem)
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek.
szeretlek, mint fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat,
(József Attila: Óda)
Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha (Te) élnél
helyettem egy életen át.
(Gyurkovics Tibor: Hajnal)
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk!
(Kiss Dénes: Részem lettél)
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel,
hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
(Nagy László: Jártam én koromban, hóban)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük