Karinthy: Tegezés 2/2

A vers:

Jaj! Ne nézz arra, ne nézz arra!
Mér?
Mert az az undok hosszú nem tudom, hogy híjják mindjárt idejön és leül.
Az a hosszú? Hiszen az a Kovács. Miért ne üljön le, mi bajod vele?
Semmi bajom vele, csak utálom, ne nézz arra, nem tudok beszélni vele,
mindig azt kérdi, hogy van, hogy van, ne nézz arra!
De hiszen múltkor nagyon összebarátkoztatok a Kárászéknál éjszaka.
Összebarátkoztunk?
Igaz, hogy mindketten részegek voltatok – de nagyon jóba voltatok, még pertut is ittatok.
Mi? Hogy Pertut ittunk? No én már elfelejtettem, nagyon remélem, hogy ő is.
Dehogy felejtette el. Nyugodt lehetsz, hogy pertut ittatok.
Majd kiderül…
én nem szólítom meg, ha elfelejtette, annál jobb, ha nem felejtette el, megvárom, míg ő szólít meg.
Pardon, egy percre.
Hupsz!
Szervusz Bakács. Szabad?
Tessék.
Mit csinálsz, hogy vagy?
Áh, köszönöm jól. Egy millió font sterlinggel lehetne segíteni rajtam, de…
Ne nézz arra, ne nézz arra!
Mért ne?
Mert ott az a nő, azzal a… azzal a férfival, nem tudom, hogy híjják, de mindjárt idejön és leül.
A Takács? Mi bajod vele? Mér ne üljön ide?
Semmi bajom vele, csak… csak, csak nem tudok vele egy levegőt színi.
Mindig azt mondja, hogy amikor kérdem, hogy van, hogy van, köszönöm jól, köszönöm jól.
Ne nézz arra!
De kérlek, múltkor nagyon összebarátkoztatok a Kárászéknál éjszaka.
Összebarátkoztunk?
Igaz, hogy mind a ketten részegek voltatok – de nagyon jóba voltatok, még pertut is ittatok.
Én ezzel pertut ittam, ezzel az undokkal? Hú, én már nem emlékszem, remélem ő sem.
Különben ha mégis, majd… majd, majd megvárom, míg ő kezdi.
Pardon… egy percre.
Hm, csak nyugodtan!
A fene egye, inkább én is megyek…
Á… á… No lám…
No lám…
ez már aztán a kedves ö… találkozás… kedves…
Hát… merrefelé me-me-me-me-me… megyegetünk… errefelé?
Ja, hogy én? Ja, hát csak úgy errefelé megyegetek… megyengetek itten…
Fene egye meg, eressz mán el!
Vinne el a Kozarek, szólíts mán meg…
Hogy vagyunk?
Köszönöm jól.
Nem ülünk le egy kicsit?
Dehogynem. (Fene egyen meg!)
Hát…
Hát mit szólunk a… az izéhez, a…
az időhöz?
Csúnya egy meleg van. Nagyon megérzi az izé… az ember ezt a meleget – nem?
De, milyen borzasztó!
És még hozzá, hogy süt a nap!
Az! Nem elég, hogy ilyen meleg van – még hozzá a nap is süt.
Bizony. Ilyenkor nyáron minden összejön.
Fene egye meg, dolgom lenne, de nem merek elmenni, mert akkor vagy azt kell mondanom “szervusz”,
vagy azt, hogy “szép nap napot” és nem emlékszem pertuk vagyunk-e?
Tetszik?
Á… semmi… csak úgy… dudorásztam.
Hah… Ja… pardon… azt hittem…
Most hogy búcsúzzam el, szervuszt mondjak vagy szép napot?
Öm, izé… a család, hogy van?
Milyen család?
Hát a… a családunk. A nagyságos úr – meg a gyerekek…
Ja – hogy az én gyerekeim?
Öhöm, igen. A gyerekek.
Hja, mármint, hogy az én gyerekeim… – vagy talán…
Ja, igen, csak úgy mondtam, hogy “családunk”, ahogy viccesen mondani szokták…
Hja, ja, viccesen! Hahaha.
No, nekem mennem kell…
Nekem is… Hát akkor…
Hát…
Hát megyünk?
Ugyan… Beszélgessünk még egy kicsit…
Nem bánom.
Khm, pardon… vigyázz… zunk… egy bogár mászik itten a…
Hol?
A izén, itten a… galléron!
Melyik galléron? Hö-hö?
Ezen itten… Nem az enyémen, hehe.
Hát kién?
Nem mondom meg.
Az enyémen… vagy talán…
Igen.
Köszönöm. Igazán kedves, hogy az emberek így figyelmeztetik egymást.
Ugyan, szót sem érdemel.
De igen, köszönöm.
Nincs mit, igazán csekélység.
Na, nekem most aztán igazán menni kell…
Olyan sürgős? Igazán? Üljünk még egy kicsit!
Csak nem tudom, hogy nem-e alkalmatlan… az izé… az az a az a… az ember.
Az ember? Nem… Inkább én örülök, hogy az ember legalább néha láthatja az… az embert.
Én is örülök… az ember legalább úgy néha hát úgy láthatja… a… egymást.
Az ember?
Egymást.
Egymást az ember.
Az ember egymást.
Na – én elkések hazulról.
Én is… Hát akkor…
Hát…
Mehetnénk együtt?
Hm, persze, szívesen…
Én fölfelé lakom a körúton.
Ellenkező irányban van dolgom. Hát mehetünk együtt. Merre lakunk, merre lakunk?
Kicsoda?
Hát…
én.
Jaj! Én azt mégis honnan tudjam?
Honnan? Hát mit tudom én? Azt tudni szokta az ember.
Az ember? Na, de melyik ember?
Az emberek.
Aú!
Mi van, há? Mi az? Mi az?
Talán véletlenül… rálép…tünk… a… lábamra…
Á! Kicsoda? Kicsoda?
Nem tudom…
Nem? Nesze, te piszok némber! Most tudod?
Persze, hogy tudom! Te!
Jaj, te…
Na ugye, mondom, hogy nagyon összebarátkoztatok…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük